Mikor nem a McKenzie terápiára van szüksége?

A terápiás rendszer széleskörűen kiválóan alkalmazható a legtöbb mozgásszervi kórkép kezelése során, azonban, természetesen, vannak olyan esetek, amikor nem alkalmazható. A McKenzie-terápia kifejezetten a "mechanikai típusú", általában degeneratív talajon kialakuló mozgásszervi bántalmak ellátására lett kidolgozva, így ebben a betegcsoportban használható fel hatékonyan. 

Nem McKenzie terápiára van szüksége:

• töréses, zúzódásos sérülések esetén (a törés gyógyulása után, a rögzítés levétele után a mozgásszervi rehabilitáció eszköztárában már használható a McKenzie-terápia is).
• gyulladásos gerincbetegségek esetén (pl. Bechterew-kór)
• mechanikai betegségek akut, gyulladásos szakaszában (a gyulladásos fázis elmultával már kezelhető a beteg McKenzie-terápiával).
• gyulladásos mozgásszervi megbetegedésekben (pl. rheumathoid arthritis)
• gerincferdülés esetén
• Scheuermann-kór
• stb.

Természetesen egyéb, súlyos betegségek meglétekor, melyeknek lehetnek mozgásszervi vonatkozásai is, nem alkalmazunk McKenzie-terápiát (pl. tumor, fertőzés, belső szervek betegségei, stb.)

Amennyiben a betegvizsgálat során felmerül súlyos betegség gyanúja (pl. tumor), vagy a meglévő tünetekre nem az MDT terápia a legmegfelelőbb megoldás, betegeinket minden esetben a megfelelő szakorvoshoz irányítjuk. Ez történhet akár azért, mert a mozgásszervi elváltozás már túlhaladott a konzervatív MDT kezelésen, vagy akár azért, mert tünetei okaként nem bizonyítható a mozgásszervi eredet.

  Lényeges, hogy az MDT rendszerét, csak a megfelelő indikációban alkalmazzuk!