A McKenzie-módszerrel kapcsolatban - a rendszer 1982-es, első bemutatkozása óta - számos tudományos igényű kutatás született. Ennek megfelelően, napjainkra, a "bizonyítékokon alapuló orvoslás" elvéhez igazodva, számos magas minőségű, független, és különböző vizsgálati elrendezésű MDT-vel foglalkozó közleményt találhatunk ( 1. ábra ).
1. Ábra: Az MDT rendszerét vizsgáló tudományos tanulmányok alapvető típusai (saját ábra)
Egy kezelési módszer iránt támasztott alapvető igény, hogy a vizsgálati procedúra alapján felállított klasszifikáció, mozgásszervi státusz mennyire megbízható, azaz egy másik, terapeuta ugyanarra az eredményre jutna-e, ha nem ismerné az első terapeuta vizsgálatának eredményé? Ennek mérőszáma esetünkben, a kappa érték, mely 0 és 1 között mozoghat és az 1-es érték jelenti, ha minden egyes beteg esetében pontosan ugyanarra a következtetésre jutott a két, egymástól függetlenül vizsgáló terapeuta. A kappa érték 0,7 körüli értéke, már jó eredménynek számít és egy módszer megbízhatóságát bizonyítja [1.].
Az MDT gerinc esetén alkalmazott vizsgálatának eredményei 0,7 körüli kappa értéket vagy magasabbat mutattak [2-4.], mely kiváló érték. A végtagok kappa értékeinek kutatási eredményei hasonlóan jók, vagy még kiválóbbak (0,72 - térd, 0,9 - váll) [5., 6.]. A 2017-ben közétett szisztematikus áttekintő tanulmány megállapította: erős bizonyíték támasztja alá, az MDT betegvizsgálati protokolljának megbízhatóságát, végtagízületek esetén is [7.].
Nem szükséges elhallgatni, hogy azon vizsgálatok, ahol nem nemzetközi minősítő vizsgával rendelkező terapeuták vettek részt a kísérletben, sokszor elfogadhatatlanul rossz eredményeket mutattak (kappa=0,37-0,4) [8.]. Megállapítható, hogy a betegvizsgálat megbízhatóságának jó/kiváló értékeit leginkább csak nemzetközi minősítő vizsgával rendelkező terapeuták tevékenysége során mutatták ki.
Összeségében megállapítható, hogy a vizsgálati adatok alátámasztják az MDT rendszer betegvizsgálati protokolljának megbízhatóságát, abban az esetben, ha a terapeuta megfelelő képzettséggel, nemzetközi minősítő vizsgával, rendelkezik.
Ebben a tudománykörben a lumbalis gerincet érintő tünetek vonatkozásában történtek széleskörű kutatások. Egy 2016-ban született, független szakértői testület által publikált szisztematikus áttekintő tanulmányban a McKenzie-rendszer klaszifikációs rendszere kapta a legtöbb pontszámot a 22 vizsgált módszer közül ( 2. ábra ) [9.]
2. Ábra: Alcsoportosítási rendszerek összehasonlítása (pontozási szempontok: "content validity, face validity, feasibility, construct validity, reliability and generalizability") - Kép forrása: Nelson P. Summary and Perspective of Recent Literature. The McKenzie Institute® International. 2016 Vol. 5, No. 2
Számos randomizált kontrolcsoportos kutatás került publikálásra (RCT) a McKenzie-módszerrel kapcsolatban. Összeségében elmondható, hogy a legtöbb tanulmány itt is a derékpanaszok vonatkozásában született. A számos publikáció áttekintése alapján azonban elmondható, hogy a vizsgált betegpopulációk heterogenitása és egyéb módszertani hiányosságok miatt az eredmények rendkívül ellentmondásosak és a legtöbb esetben nem vonhatók le belőle tudományos igényű következtetések. Kiemelt jelentőségűnek a homogén mintán végzett RCT-ket tekinthetjük [10., 11.], melynek eredményei alapján az MDT kiváló effektivitási mutatókkal rendelkezik, összehasonlítva egyéb fizioterápiás eljárásokkal , mint a törzsizomerősítés, általános gyógytorna gyakorlatok [12.]. Az összes eddig napvilágot látott magas minőségű, a betegek előzetes klasszifikációján, azaz homogén betegpopuláción végzett kutatás összeségében jobb eredményeket mutatott az MDT módszer javára, a konvencionális eljárásokhoz képest [13-15.]. Az egyik leghíresebb, homogén mintán végzett, megfelelő esetszámú RCT vizsgálatban [15.] a betegeket három csoportra osztották: 1. "Same direction" - a páciensek a betegvizsgálat során megállapított megfelelő irányspecifikus McKenzie gyakorlatot kapták; 2. "Opposite direction" - a betegek a betegvizsgálat során megállapított iránnyal ellentétes gyakorlatot kaptak; 3. "Control" - a betegek a szokásos fizioterápiás, gyógytorna ellátásban részesültek. A kezelés előtti/utáni eredményeket a 3. ábra mutatja.
3. Ábra: A derékfájdalom, alsó végtagi fájdalom, panaszok okzta funkcióvesztés (Roland_Morris), gyógyszerfogyasztás, depresszió mértéke és a fizikai aktivitás vizsgálata kezelés előtt és után a három csoport tekintetében (Long A. és mtsai eredeti ábrája) [15.]
A nyaki gerincet érintő RCT-k jóval kisebb számban születtek és legtöbbször rossz módszertannal (vizsgával nem rendelkező terapeuták bevonásával, alacsony esetszámmal és legtöbbször heterogén betegpopuláció bevonásával készültek). A nyaki gerincre vonatkozó kutatási eredmények közül, módszertani minősége miatt, kiemelkedik Rosenfeld M. és mtsai 3 éves, utánkövetéses RCT kutatása, melyben az MDT kezelés mind rövid, mind hosszú távon előnyösebbnek bizonyult, mint a konvencionális gyógytorna [16.].
Napjainkra a végtagok területén is elérhetővé váltak MDT-t érintő RCT vizsgálatok. Rosedale és mtsai 180 térd arthrosisban szenvedő, krónikus beteg bevonásával készítették vizsgálatukat, melyben megállapították, az MDT-vel kezelt betegcsoport jobb eredményeket ért el az elsődlegesen vizsgált kimeneteli változókban a két kontrollcsoporthoz képest [17.]
A legnagyobb evidencia szintet jelentő vizsgálati elrendezések alapján született tudományos eredmények a legjelentősebbek egy módszer szakirodalmának áttekintése során. Itt is elmondható, hogy a legtöbb tanulmány a lumbalis gerinc témakörében született.
Nemzetközi súlya miatt kiemelendő az "Orthopaedic Section of the American Physical Therapy Association" által 2012-ben közétett, szisztematikus áttekintésen alapuló klinikai ajánlás, melyben a McKenzie-módszer a legmagasabb evidencia besorolást kapta ("Grade A - strong evidence"), mint a derékfájdalom kezelése során erősen ajánlott terápiás modalitás [18.].
Szintén a lumbalis panaszok kezelésével foglalkozott egy 2018-ban született meta-analízis [19.], mely ugyan nem csak homogén mintán végzett eredmények alapján dolgozott, de még így is megállapítást nyert: akut derékfájdalom esetén az MDT hasonlóan eredményes beavatkozás a fájdalom és funkcióvesztés szempontjából, mint az egyéb, már alkalmazott terápiás módszerek. Azonban ugyanez a tanulmány azt is megállapította, hogy krónikus derékfájdalom vonatkozásában a McKenzie-módszer fájdalomra és funkcióvesztésre gyakorolt hatása szignifikánsan jobb, mint egyéb konzervatív eljárásoknak.
Egy 2019-ben, Halliday M. és mtsai által publikált meta-analízis gyakorlati szempontból kiemelt jelentőségű információt adott. A kutatási eredmény rámutatott, hogy azokban a vizsgálatokban lett valóban jelentős különbség a McKenzie-módszer javára, ahol az MDT alapelveket rigorózusan betartották a terápiás eljárás során [20.].